|
BWV 38
A Vízkereszt utáni 21. vasárnapra |
|
|
Aus tiefer Not schrei ich zu dir |
Mélységes mélyből kiáltunk |
|
1. Kórus |
Aus tiefer Not schrei ich zu dir,
Herr Gott, erhör mein Rufen;
Dein gnädig Ohr neig her zu mir
Und meiner Bitt sie öffne!
Denn so du willt das sehen an,
Was Sünd und Unrecht ist getan,
Wer kann, Herr, vor dir bleiben? |
Mélységes mélyből kiáltunk,
Hozzád, irgalmas Isten.
Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj
Elveszni bűneinkben!
Ha te mindazt számba veszed,
Amit vétettünk ellened,
Ki állhat meg előtted? |
|
2. Recitativo
(alt) |
In Jesu Gnade wird allein
Der Trost vor uns und die Vergebung sein,
Weil durch des Satans Trug und List
Der Menschen ganzes Leben
Vor Gott ein Sündengreuel ist.
Was könnte nun
Die Geistesfreudigkeit zu unserm Beten geben,
Wo Jesu Geist und Wort nicht neue Wunder tun? |
A vígasztalás és a bűnbocsánat
egyedül Jézus kegyelméből lesz a miénk,
mert a Sátán ármánykodása és csalása miatt
az ember élete
útálatos lett Isten előtt.
Ezért bármennyire igyekezünk
helyesen imádkozni, mit használ,
ha Jézus Lelkével és szavával nem újítja meg bensőnket. |
|
3. Ária
(tenor) |
Ich höre mitten in den Leiden
Ein Trostwort, so mein Jesus spricht.
Drum, o geängstigtes Gemüte,
Vertraue deines Gottes Güte,
Sein Wort besteht und fehlet nicht,
Sein Trost wird niemals von dir scheiden! |
A szenvedések között is hallom már
a vígaszt, Jézusom szavát.
Ezért te, szorongó lélek,
bízzad magad Isten jóságára.
Igéje szilárdan megáll,
Vígasztalása tiéd marad örökre. |
|
4. Recitativo
(szoprán) |
Ach! Dass mein Glaube noch so schwach,
Und dass ich mein Vertrauen
Auf feuchtem Grunde muss erbauen!
Wie ofte müssen neue Zeichen
Mein Herz erweichen!
Wie? kennst du deinen Helfer nicht,
Der nur ein einzig Trostwort spricht,
Und gleich erscheint,
Eh deine Schwachheit es vermeint,
Die Rettungsstunde.
Vertraue nur der Allmachtshand und seiner Wahrheit Munde! |
Olyan gyenge a hitem,
és bizalmam ingadozó alapokon áll.
Szívemet gyakran kétségbe ejtik
új meg új jelek.
Hogyan? Nem ismered a segítődet?
Egyetlen vígasztaló szavára
eljön majd a szabadulás órája,
bár talán már nem is várod azt.
Bízzad életedet a Mindenható kezére,
és reménykedj az Ő igazságában. |
|
5. Ária
(szoprán, alt, basszus tercett) |
Wenn meine Trübsal als mit Ketten
Ein Unglück an dem andern hält,
So wird mich doch mein Heil erretten,
Dass alles plötzlich von mir fällt.
Wie bald erscheint des Trostes Morgen
Auf diese Nacht der Not und Sorgen! |
Bár balsorsom az egyik bajt a másik után hozza rám,
mégis egyszerre megszabadít majd engem
Megváltóm minden bajomból.
A nyomorúság és az aggódás éjjelére
felvirrad hamarosan a vígasztalás reggele. |
|
6. Korál |
Ob bei uns ist der Sünden viel,
Bei Gott ist viel mehr Gnade;
Sein Hand zu helfen hat kein Ziel,
Wie groß auch sei der Schade.
Er ist allein der gute Hirt,
Der Israel erlösen wird
Aus seinen Sünden allen. |
Bármily sok is a mi bűnünk,
Még több az Úr kegyelme;
Kész ő mindig, hogy a bűnöst
Karjával fölemelje.
Ő Izráel hű pásztora,
A nyáj az ő tulajdona,
Ő a mi szabadítónk. |
|
|
|
|
| |
|
|
|
Source: Lutherania
Contributed by István Zádor (May 2015) |
